Kik fogják a boltokat újra kinyitni?

„Igen, ez most veszteség nekem, de én már arra gondolok, amikor újra fogunk nyitni. Inkább most ráfizetek egy kicsit a tartalékaimból, de tudom, hogy egy megbízható és jó csapatom van és lesz. Nem akarom őket elengedni, mert nekem fontosabb most, hogy mi lesz majd pár hét múlva.” Tegnap felhívtam egy régi, izzig-vérig kereskedő ismerősömet. Azonkívül, hogy hogyléte felől érdeklődtem, azt is tudni szerettem volna, hogy oldotta meg az üzletének a működését ebben a rendkívüli helyzetben és mit kezdett a csapatával. A fenti szavak tőle származnak…  

Évek óta óriási kérdés a munkavállalói elkötelezettség, illetve annak növelése. Bizonyos szektorokban – ezen belül a kereskedelemben – az igazi kihívást a harc a munkaerőhiánnyal, a munkavállalók toborzása és megtartása, azaz a fluktuáció csökkentése jelentette. Rengeteg program, ötlet született, és hiába voltak a folyamatos fizetésemelések, nagyon nehéz volt a jó munkaerőt megtartani. Erre a jelszavaim, a bizalom építése és a jó kommunikáció voltak.

Amióta felfordult a világ körülöttünk, és járványhelyzet van, még nagyobb jelentősége lett ezeknek a szavaknak. Mennyire tudnak a munkavállalók megbízni munkáltatóikban, születnek-e olyan döntések, amelyek nem csupán az üzleti profitról szólnak, hanem a munkavállalók anyagi és nem utolsósorban pszichológiai biztonságáról is. Úgy szoktam mondani, egy vezető most satuhelyzetben van. Mivel a tulajdonos (legyen az egy vállalkozó vagy egy nagyobb nemzetközi cég) továbbra is a profitot nézi, a cég fennmaradásáért kell küzdeni. Ugyanakkor az eredmény az emberekben van, még akkor is, ha most épp nem tudják a munkájukat végezni.  

A social distancing, azaz társadalmi távolságtartás, a „maradjotthon” sok szektorban a mindennapi munkavégzés ellehetetlenülését okozta. Ilyen többek között a kereskedelem és vendéglátás is.  Ott nincs home office. A klasszikus értelemben vett kereskedelemben a munkavállaló otthonról nem tud bevételt hozni, profitot termelni.

Ma már nem elég csak arra gondolni, hogyan védekezik egy cég a járvány ellen, hogyan oldja meg a belső kommunikációt és hogyan hoz döntéseket. A kereskedelmi cégek mostanig abban a bizonyos satu-helyzetben voltak. Mivel a hivatalos rendeletek nem szabályozzák egyértelmű utasításban a boltok működését, a jogszabály értelmezéseken, illetve a vezetők és a tulajdonosok döntésein múlik, hogy tudják-e működésüket folytatni a következő időszakban. A vezetők saját hatáskörben döntenek, az üzleti érdekeket, a vásárlók és a munkavállalók biztonságát szem előtt tartva.

És most egy újabb szakaszba léptünk. Talán a legnehezebb döntések megszülettek, a boltok és vendéglátóhelyek nagyrésze bezárt. Ezért végeztem egy on-line kutatást, a kereskedelemben dolgozók körében. Nem vagyok hivatásos piackutató, a felmérésem messze nem reprezentatív, de szerencsére nagyon sokféle profilú kereskedelmi cég dolgozóitól kaptam válaszokat. Kérdéseim lényege arra irányult, mit tesznek a jelenlegi helyzetben a munkáltatók a munkavállalók elkötelezettségéért.

Kezdjük azokkal a cégekkel, amelyek nyitva vannak, és működésük továbbra is lehetséges. Sőt olvashatjuk a hírekben, hogy a felhalmozások miatt több élelmiszerbolt a karácsonyi árbevételét éri el, nem beszélve arról, hogy közeleg a Húsvét, ami „békeidőben” is jelentős árbevétel növekedést jelent. Szerencsére ma már a legtöbb munkáltató biztosít védőfelszerelést a dolgozói számára, maszkot, védőkesztyűt, fertőtlenítőt. De annak ellenére, hogy a még nyitva tartó boltosok is a „frontvonalban” vannak, több kiadott pihenőidőről, vagy fizetésemelésről, kiegészítő bónuszról egyetlen válaszadó sem nyilatkozott. Pedig személyes tapasztalataim kifejezetten pozitívak a „talpon maradó” kereskedelmi dolgozókkal kapcsolatban. Mostanában nem járok sokat boltokba, annak ellenére, hogy nem halmozok itthon, bevásárlásaimat megpróbálom heti egy alkalomra szorítani. Az elmúlt hetekben minden alkalommal nagyon udvarias, türelmes és segítőkész eladókkal találkoztam. Így azoknak a cégeknek, amelyek most nem kényszerültek boltbezárásra, szintén érdemes elgondolkodniuk azon, hogyan tudnak gondoskodóbbak lenni munkavállalóikkal ebben a rendkívüli helyzetben.    

Vannak viszont olyan munkahelyek, amelyeknek ellehetetlenült a működése. A legjobb esetben a munkáltató meg tudja engedni azt, hogy nem ereszti szélnek a munkavállalóit, továbbra is tudja a fizetésüket biztosítani. Így kérdőívemben arra is kíváncsi voltam, hogy azon kereskedelmi cégek, amelyek kényszerű bezárás mellett döntöttek, milyen feltételekkel engedték szélnek a dolgozókat? Egyik oldalról persze az érdekelt, hogy a munkavállalók anyagi biztonságát tudják-e biztosítani a következő hetekben, vagy valamilyen drasztikusabb megoldáshoz kellett folyamodniuk mint például a fizetés nélküli szabadság, teljes elbocsájtás vagy a csökkentett fizetés? De ami ennél jobban érdekelt, hogy a munkáltatók emellett foglalkoznak-e a munkavállalókkal, az otthon maradó dolgozók mentális egészségével? A legtöbb válasz viszont így szólt:  

„Bezártunk, fizetett szabadságon vagyok, a munkáltatómnak nincs semmi elvárása, majd szól, ha újra mehetek dolgozni….”

Pedig ebben az új helyzetben is folyamatosan szem előtt kell tartani az elkötelezettséget, hiszen a munkavállaló dolgozni szeretne, csak nem tud. Ezt a munkáltató úgy tudja növelni, hogy ebben az időszakban is értelmet ad a munkavállaló mindennapjainak. Ezzel a munkavállaló továbbra is hasznosnak érzi magát, érzi a gondoskodást, és egy újfajta közösségi élményben lehet része. Ehhez a cégvezetőknek nagy kreativításra és szemléletmód váltásra van szükségük. Még jobban ki kell lépniük a komfortzónából, másfajta célkitűzéseken kell gondolkodniuk, mint a mindennapokban. Nem elég csak a központi csapat home-office lehetőségére gondolni. A mindennapokban a „terepen” dolgozó, és most otthonmaradó kollégák gondját is érdemes szem előtt tartani.  

Egy ismerősöm munkahelye (nem kereskedelmi cég) például maszkok gyártásába kezdett. Bár a cég profilja és a dolgozók eredeti feladata egész más, a munkavállalók egyrészt hasznosnak érzik magukat, másrészt érzik az összetartozást és így még jobban kötődnek a vállalathoz. Nem féltik a jövőjüket. Mert van egy újfajta közösségi élményük.   

Ez a kényszerszünet egy újabb lehetőség a cégek számára, a munkavállalói elkötelezettség növelésére… Egy példa, ami eszembe jut és korábbi retail vezetői tapasztalataimból merítem: az egyébként a napi 10-12 órát nyitva tartó boltok személyzetének továbbképzése mindig nagy szervezést igényel. Sokan nem tudnak részt venni tréningeken, képzéseken és fejlesztéseken, hiszen nincs rá idejük. Most itt az alkalom, hogy például távoktatásban valamilyen továbbképzést, fejlesztést biztosítsunk számukra. Legyen az nyelvtanulás, legyen az értékesítési tréning, legyen az termékképzés. Ilyen példákkal az újfajta közösségi élmény megteremtése mellett elsősorban az egyéni fejlődést is lehetővé tevő munkáltatói felelősségvállalásra gondolok.

Azt már láthatjuk, az újrakezdésnél semmi nem lesz a régi. Erre érdemes felkészülni. Mert már  most gondolkodhatunk azon, milyen csapattal indulunk majd újra. Az újrakezdés minősége a kényszerszünet alatt eltöltött idő minőségén múlik majd.  

Comments are closed.