Az erdőt mutatom meg a fa mögött

Egy régi kolleganőm a napokban rátalált az oldalamra és lelkesítő szavakkal biztatott, mennyire örül, hogy olvashatja soraimat.
Egy régi retail szakmabeli partneremtől azt a visszajelzést kaptam, hogy milyen jó ötletnek tartja, hogy ilyen formában coacholom a szakmát.
Egy másik régi partnerem mostanában vágott bele és indított új tanácsadó vállalkozást, követem indulását, és látom, hogy most ő is azon dolgozik, hogy megfogalmazza azokat az érzéseket, gondolatokat, miért van ma a piacnak az ő tudására szüksége.
Egy közeli hozzátartozóm pedig megkérdezte, kinek írod ezeket a szövegeket?

A visszajelzések mindig nagyon fontosak, főleg egy induló vállalkozásnál. Ezek a visszajelzések arra ösztönöznek, hogy megfogalmazzam, miért is indultam el ezen az úton, miért csinálom, és mi az a plusz, amit egy coach és külsős tanácsadó nyújtani tud az üzleti élet szereplőinek.

Az elmúlt heteket egy vidéki, erdőszéli házban töltöttem, és hosszasan figyeltem az erdőt. Az ébredő természetet, a két hónapja még kopár, ma már zöld levelekkel borított fákat.  És az apró részleteket, melyik növény hogyan fejlődik, hozza virágát és termését, hogyan virágzik el pár nap alatt, és hogyan él tovább a természettel, hogyan áll készen a folytatásra. Megfigyelem az erdőben, a természetben a növények szimbiózisát, és azt, hogyan borít be mindent a kipusztíthatatlan hegyi juhar, ha nem figyelünk rá. Ablakomból látom az egész erdőt, és benne figyelem meg egyesével a növényeket.

Aki ismer engem, tudja, hogy a reggeli kávézásom az egyik legfontosabb „pillanata” a napomnak. Sokféle szempontból meghatározza, milyen napom lesz… A reggeli kávézásra mindig hagyok időt. Sokat. Nem rohanva hörpintem fel, hanem sokáig üldögélek a bögrém mellett, lassan kortyolgatok, és az ébredésemet nem csak a koffein segíti, hanem a kávé melletti olvasás.

Amikor vállalatvezető voltam, akkor is fontos szerepet töltött be a reggeli kávézás. Akkor frissülő fejjel gondoltam végig az aktuális céges problémákat, próbáltam rájuk megoldásokat találni. Ilyenkor írtam le és foglaltam össze a gondolataimat, amik még előző nap óta kattogtak a fejemben, és reggel frissen, kipihenve újra belevágtam. Vagy ilyenkor küldtem el munkatársaimnak a napindító e-maileket, kéréseket…  A reggeli kávézásom időszaka a céges ügyekkel telt, előre felkészültem a munkanapomra. Ha közben elolvastam egy-egy cikket, tanulmányt, akkor azt azonnal lefordítottam a munkám, a cég nyelvére, és csak azt jegyeztem meg belőle, ami az általam vezetett vállalat működése szempontjából fontos. Szóval mindvégig kapaszkodtam egyetlen fába az erdőben.  

Mielőtt belevágtam a saját vállalkozásomba, egy hosszú időszak számomra arról szólt, hogy azt a fát elengedjem, és az én „hogy csináltam”-at kitágítsam a világ működésére, és sokkal szélesebb látókörrel, összetettebb szempontokból figyeljem, mi történik a világban, és hogy csinálják mások. Fontosak a saját tapasztalatok, az, hogy én hogy csináltam, milyen döntéseket hoztam a 2008-as válság idején és utána, hogyan lendítettem fel egy céget. Reggelenként továbbra is hosszú időt töltök a kávé(i)m mellett, de most már figyelmemet nem egy fa élete köti le, hanem az egész erdő teljességében. Ma már más energiákkal, más figyelemmel is olvasom az aktuális cikkeket, szakirodalmakat. Tágabban látom a problémákat, és szükség esetén azt fordítom le az „itt és most”-ra.

Amíg vállalatvezető voltam egyetlen fát láttam. A körülötte élő, a fa növekedésére hatással lévő növényeket még észrevettem, de az erdőt magát már sokkal ritkábban. Ma már az egész erdőt látom, és benne figyelem meg egyesével a fákat, a növényeket… Coachként és tanácsadóként az ügyfeleim számára egy új ablakot nyitok, amin keresztül ezt az erdőt mutatom meg, a benne élő egyes növényekkel, de természetesen az ügyfelemre és az ő egy bizonyos fájára koncentrálva. És közben arra vigyázok, hogy a kipusztíthatatlannak tűnő hegyi juhar ne borítsa be teljesen az erdőt.

Comments are closed.